Pendulum – In Silico
Előadó/zeneszerző: Pendulum
Kiadás éve: 2008
Stílus: drum’n'bass, futurestep, (pop-dnb)
Sokat gondolkoztam mit hozzak nektek, mert akartam hazai nu jazz-t, VOLT fesztivál előkészítő albumokat, therapy sessoin live mix-et és tudomisén még mit hallgattam a héten, de végül úgy gondoltam valami frisset hozok nektek, ami annyira az, hogy a hivatalos megjelenéshez a Pendulum oldalán még kinn van a visszaszámlálás, de mivel volt elő-webes kiadása is ezért semmi nem akadályozhatta meg a világot abban, hogy már javában hallgathassuk mit alkottak nekünk az ausztrál skacok.
Őszintén szólva nem is tudom mit szóljak ehhez az albumhoz. A “nagy” dnb-sek le szokták hurrogni, hogy ez pop-dnb. Ez így is van, ha abban az értelemben nézzük, hogy a Hold Your Colour igen durva eladási értékeket szenvedett el
Meg abban az értelemben is igaz, hogy felhasznált vokálok, elektromos gitárok és breakbeat-es elemeknek köszönhetően különösen hallgatható darab gyakorlatlan fül számára is.
A fenn említettek erre az albumra is teljes mértékben igazak, sőt. Igazából talán hiányolok is belőle valami ütős, jól megjegyezhető darabot. Kicsit olyan album lett, amin minden szám ugyanaz :s Egyik darab sem kiugró, ezért kicsit beszürkülős, ha szabad így fogalmaznom, ezért nem is emelnék most egyetlen számot sem. Najó talán a Granite-ot mégis megemlítem, de azt már korábban feltettem.
08. 05. 12. at 13:57
Nem akartam írni, de a napokban nagyon elegem lett ebből az albumból. Annyira gyenge és uncsi. Kb. olyan mint egy huszadrangú indie-rock banda sokadik elcsépelt albuma. Tényleg mindin szám ugyanaz, mindegyikben van vokál, hát milyen dnb ez?? Ez már nem is az. Aki még csak most szagolgatja a műfajt, annak tuti nyerő, de nekem egyre kevésbé tetszik. bloehh na csá, majd holnap hozok rendes zenét.
08. 06. 12. at 14:41
első hallgatás, első benyomás: kicsit a Prodigyre(?) emlékeztet? Mármint nem zeneileg, hanem mint társadalmi jelenségre, csak “jófiúk” csinálják a vokál-gitár-elektro zúzást… Kicsit szofisztikáltabb, és tuti nagy nyomás volt a srácok hátán, hogy most nagyot alkossanak, ezért egy ilyen sok bandatagból és sok pénzes ember baszogatásából csak ez lett. Tiszta rock. FUJJ!!!
de egyébként nem csoda, hogy midnen szám ugyanaz: hasonló BPM, ugyanaz a dobhang, minta recycling, ugyanaz a recsegő szinti meg subhangzás… hát ez van, ha…
Bazdmeg: a “Propane Nightmares”ben a kiállás (verse) résznél az a vokál-szerű akkordmenet (kicsit lassú, melankórikus, nincs szöveg)… TISZTÁRA 1998 körül “Dune”-től a “Million Miles Away”!!!!! NEEEEE!!!! nézzétek meg. Dune (a német happy hardcore banda anno a régi jó VIVÁról
)
08. 06. 12. at 15:58
nem tisztára, hanem teljesen ugyanaz (talán egy fél hanggal feljebb…vagy lejjebb van)…
viszont, hála ennek, megint rákaptam a Dune-reXD
szerintem ráhajtottak egy olyan hangszerelésre, amit koncerteken is könnyen összehozhatnak, az már más kérdés, hogy emiatt monoton és unalmas lett az egész cucc. :S
08. 06. 12. at 17:27
Beszarás és tényleg ekkorát még anno az enszink sem nyúlt a bekkszrítbojsztól XD
08. 06. 13. at 12:20
Látszik, hogy sosem hallgattam Dune-t nekem még most sem tűnik fel mi az ami ugyanaz benne (amúgy nem Million Miles From Home? a Million Miles Away az egy Offspring szám)