State of Mind @ Club Cool

Igazán dnb-re kihegyezett partiban már régen voltam, így muszáj volt elfogadnom Peti barátom meghívását, erre a számomra tök ismeretlen Club Cool-os bulira és nem bántam meg. Minden megvolt ami kellhet: zúzós számok, földrengető basszusok, buli hajnalig.

A jegy este 11 előtt egy 500-assal olcsóbb volt, így háromnegyedre már benn is voltunk. A hely nekem tök új volt. Kb. 2 ajtóra van a Bank-tól ami mint kiderült már nem is bank, és állítólag a Club Cool is más volt régen. 2 emelet lépcső le és egy relatíve kis hely fogadott minket, ellenben igényes ruhatár és wc, elegendő mennyiségű pult, melyet egyáltalán nem vettünk igénybe, köszönhetően Petiék gyömbér+narancslikőr keverékének, mely nagyon finomra sikerült. Állagra olyan mint a Bacardi Breezer csak sokkal finomabb. A WC-ben pedig volt egy állandóra odarakott személy aki folyamatosan törölte a cspokat mosta fel a trutyit és vigyázott a berendezésekre. Ezen kívül volt többféle szappan, fülpiszkáló, totál kész.

Egy pincér/pultos csávó folyamatosan járta a táncparkettet és szedte össze a poharakat, sörös dobozokat. Volt is dolga rendesen de legalább tisztaság volt, ami nagyon ritka ilyen helyeken. Persze ez még a padlóra locsolt sör ellen nem segített, de már haladás. Ez amúgy rendszeresen probléma a legtöbb helyen, mert nem lehet tőle rendesen táncolni, 2steppelni, mert leragad a lábad és hamarabb elfáradsz vagy akár ki is mehet a bokád egy nagyobb lépésben.

A hely többi jellemzőjéről csak negatívumokat tudok. Valójában nem a hellyel volt a gond, hanem a hangmérnökkel, ha egyáltalán volt ilyen, illetve a világítás technikussal. Ahogy a legtöbb helyen, itt is orrba szájba nyomja a cigit mindenki, a plafont nem lehetett látni tőle. Erre rájött az, hogy a strobi folyamatosan villogott. Nem a szokásos gyors módjában ami jó szokott lenni, hanem laza 80-100 BPM-mel. Nagyon szemfárasztó volt. A hang meg brutális. Én nem tudtam megfogalmazni mi volt, de aztán Peti összerakta. Egyszerűen nem volt középtartomány, amit onnan lehetett tudni, hogy egy csomó jó szám amiben nem csak cin, meg basszus van, elveszett és nem lehetett érezni rendesen a ritmus, ezen kívül lazán lehetett hallani a körülöttünk lévő csevejt. Érteni nem, de hallani lehetett. A spektrumban támadt rést az MC valamiképp ellensúlyozta, de ő meg nem volt egy nagy szám.

Maga a zene viszont jó volt, bár ismét beigazolta azon megállapításomat, mely szerint onnan ismerszik meg a külföldi/jó DJ, hogy egyszer csak 2-3 percenként váltanak a számok és változatosabb ütemek jönnek. Dj Mastif egy kultiplexet idéző konstans basszus+cin zúzást prezentált. Chris.SU már azért tett be hallgathatóbb és változatosabb számokat is, de az igazán jó zenét és partit a State of Mind hozta. Persze a közönségen ezt nem vettem észre, de én egyből jobban éreztem magam, csak addigra már tök elfáradtunk, úgyhogy végül fél3 körül leléptünk haza.

Nov. 14-én Therapy – még nem tudom, hogy megyünk–e. Dec. 23-án pedig Sonic Entropy lesz megint a Cöxphónban, erre viszont biztos, hogy megyek, mert  legutóbbit Parov Stelar koncert miatt kihagytam.