Archive for the glitch Category

Firebrand boy – Songs for Cake

Posted in chiptune, glitch on 08. 09. 19. by traumus

Előadó, zeneszerző: Firebrand boy
Kiadás éve: 2008
Stílus: alapvetően chiptune és glitch, de ez így elég beskatulyázó…

Eredetileg nem ezt akartam következőnek tenni, sőt eredetileg nem is akartam ma tenni, de… muszáj :D.
A stílusnál azért írtam azt, amit, mert a 4 számos cuccon végig jelen van a chiptune, de igazából csak a 2. szám zúzós kőbitzene. Vegyünk pl. a “Famous” névre hallgató legelső számot. Állandóan ott van a csattogás, csipogás, de mindez egy nyugodt énekkel és gitárral, és szép szintitémával. A harmadik szám kifejezetten csiptúnosan indul, de aztán belép egy torzított ének, és szerintem egy tök kellemes (már már lassúzós) szám kerekedik belőle. Az utolsó számot (Polysprite Strike) egyenesen imádom. Ez egy full vidám track, fülbemászó dallammal, szerintem tök aranyos :D.
Mint olvasható, meglehetősen tetszik ez a cucc. Ajánlom mindenkinek; akiknek elég nyolc hang is, de azoknak is, akik nem nagyon szeretik ezt a chiptune dolgot. Link Bent. olvasásának folytatása

Reklámok

The Flashbulb – These Open Fields (second edition)

Posted in ambient, breakbeat, glitch, IDM on 08. 08. 26. by traumus

Előadó, zeneszerző: The Flashbulb
Kiadás éve: 2003
Stílus: IDM, kis breakbeat, és ambientes glitch

Sokat tűnődtem, melyik Flashbulb albumot ismertessem meg veletek, végül a “these open fields” mellett döntöttem. Az cuccon 21 szám található, tehát viszonylag hosszú. Ami persze nem baj, főleg ilyen muzikból.
Benn L. Jordannek zenéjének sok arca van; lehet melankólikus, nyári hassüttetős, rosszkedvű és jókedvű, világvégés és a gyönyörködős, stb. Najó, ki mit érez belőle :P. A lemezen többször is előfordul, hogy gitárzenét és zongorát hallhatunk (pl. 9., 20.), ami szerintem nem illik bele az album képébe, de mégis jó :D. Ja, a pár helyen előforduló (pl. 10.) picedelikus hangulatot is meg kell említenem, amit én egyébként alapjáraton nem nagyon komálok, de itt passzol a korong hangulatához. Vannak nagyon ambientes számok is (pl. 4., 11.), de ezek rövidek, és átvezető szerepet töltenek be. De van dubstepes (15.), és kicsit chiptuneos (17.) beütésű szám is, szóval lényegében annyit tudok mondani, aki szereti az IDM-et, az töltse le, és élvezze :P. Link bent.—> olvasásának folytatása

Autoclav1.1 – Broken Beats For Broken Hearts

Posted in glitch, IDM, industrial, noise on 08. 08. 06. by traumus

Előadók, zeneszerzők: Autoclav1.1, és még jópár remixelgető DJ
Kiadás éve: 2008
Stílus: többféle IDM, industrial, noise, glitch,, …

Tony Young (Autoclav1.1) egy érdekes IDM-ambient előadó, aki gyakran ötvözi a lágyabb dallamokat industrialos elemekkel, megteremtve ezzel egy viszonylag kísérleties légkört. Ezen az albumom 14 Young szám található, amiket 14 más előadó remixelt, a saját stílusukban. Az album stílusban egyáltalán nem egységes (sőt), mégis valahogy a kép egész, ha végighallgatja az ember egyben. Kedvenc számaim a DJ Hidden által újrakevert, kísérteties 3., az össze-vissza, zavaros 10., de az abszolút best az ambient alapra épülő, glitches, zaklatott 11. szám Alter Der Ruine újradolgozásában.
Az ilyen elvontabb andagrand arcoknak mindenképpen ajánlom. Meg amúgy mindenkinek. Hogy mennyire oké az album címe, azt mindenki döntse el magában :P. Link bent. olvasásának folytatása

Sincere Trade – If You Cannot Beat Them

Posted in glitch, IDM on 08. 06. 06. by traumus

Előadó, zeneszerző: Sincere Trade
Kiadás éve: 2006
Stílus: glitch, IDM

Zseniális. Pár hete ismerkedtem meg az előadóval, de nem bírok betelni lemezeivel, főkent ezzel.
A kanadai srác zenéjének alapját az elszállt, távolba tekintő szintihangok adják, tökéletes alapzatot adva a felette lévő, legtöbbször nem túl durva, de erőteljes, dinamikus skippelésnek, ami párszor kicsit noizeosba is átcsap. Szóval elég fejlett, és érdekes zene.
Az albumon 13 szám található. Az abszolút kedvencem a világvége hangulatú Hanjin (5.), de nagyon szeretem még a titokzatos kezdő, a nyugtalan 9., és az egészen letisztult 11. számokat. Mindenképpen megéri leszedni, link bent. olvasásának folytatása

Electromeca – Brutal Funk EP

Posted in breakcore, glitch on 08. 02. 29. by traumus

r-1078184-1199020359.jpeg
Zeneszerző, előadó: Electromeca
Kiadás éve: 2007
Stílus: glitch és egy kis breakcore

Kevés az olyan glitch előadó, aki nem visz IDM-es elemeket a zenéjébe, és mégis jó. Persze azért nem pure skippelgetés az egész, mert néha felismerhető valami dallamszerűség (ami egyébként olyan, mintha segacore lenne :D), de ezek sosem tartanak sokáig. Nekem egyértelműen a fekete B oldala jön be jobban, az utolsó (4.) számot pedig kifejezetten imádom. Szerintem alapvetően háttérzene, de nem erre fog elaludni az ember :P. Link bent. olvasásának folytatása

The Flashbulb – Lawn Wake EP

Posted in glitch, IDM on 08. 02. 08. by traumus

albumartsmallthumbnail.jpg
Zeneszerző, előadó: The Flashbulb
Kiadás éve: 2003
Stílus: glitch, IDM, meg egy kis breakcore

Páran már biztos hallottatok a Flasbulbról, viszonylag elterjedt az andagrand körökben :D. Rohadt sokszínű zeneszerző, és nem igazán lehet behatárolni a stílusát, mert egyik albumán a drill’n’bass-t nyomja ezerrel, a másikon meg mondjuk a klasszikus IDM dominál. Egy biztos: Benn Jordan általában két elég ellentétes műfajt kever; az IDM-et és a glitchcoret/breakcoret, persze ezt rohadt profin és élvezhetően. Ha röviden meg kellene fogalmaznom, azt mondanám, hogy “dallamos zúzás”.
A tizenkettes mindkét oldalán lévő szám egy-egy fura midi-gitárszólót dolgoz fel. Az A oldal kicsit elszálltabb és kedvesebb, míg a B oldal keményebb és pörgősebb. Ez a lemez egyébként ingyenes :). Link Bent. olvasásának folytatása

edIT – Crying Over Pros for No Reason

Posted in glitch, IDM on 08. 01. 26. by traumus

edit.jpg
Előadó: edIT
Kiadás éve: 2004
Stílus: IDM, glitch

Na itt az ideje, hogy valami ilyen témát is kapjatok. Ez a zene glitch mesterfokon. Nem az a tipikus pure felpörgetett skippelgetés, mert a háttérben lévő ártatlan, szép ambinentes témák egyedi hangulatot kölcsönöznek a lemeznek. A lemez “Ashtray” című nyitószáma szerintem nagyon jól sikerült, Edward Ma már az elején megteremti a különleges légkört. Egyébként sok szám kifejezetten szomorkásra sikerült, de éppen emiatt lesz olyan jó ez edIT. A kedvenc számaim a 2., 7. és a 9., de amúgy mind jó :). Az utolsó (10.) szám elég érdekes lett, mert stílusban meglehetősen elüt a lemez többi számától (egy nagyon rövid kis gitározgatás), viszont hangulatában simán megy az albumhoz, és tökéletes befejezés.
Egy kis nyugodtság, egy kis szomorúság, egy kis lazaság, egy kis elvontság. Töltsd–> olvasásának folytatása