Zenei stílusok

Itt találhatjátok meg röviden, hogy milyen stílusokat is foglal magába az elektronikus zene nagy halmaza.(Ha nem bírnátok kivárni a frissítést: wikipedia)

AMBIENT:
A legtöbb esetben háttérzeneként találkozhatunk vele, sőt, maga a stílus repülőtereken hallható háttérmuzsikaként született meg (Brian Eno – Music For Airports, 1978). Mára rengeteg ágazata vált ki a fő műfajból, ahány előadó annyiféle ambient. Legismertebb tagja Amon Tobin, aki főleg a jazz elemekkel játszadozik, valamint Aphex Twin, akit többnyire csak a kezdetben lehetett besorolni ebbe a műfajba. Ambienttel legtöbbször játékok háttérmuzsikáját fülelve hallhattok, és rengeteg sok filmzene is az ambient egyik vállfaja. Meg kell még említeni a dark ambientet is, ami talán a legnagyobb alműfaj, beteg zajokkal, mindenféle torzításokkal kísérletezik, hátborzongató zenét kreálva.
Predash

DARK AMBIENT:
Az Ambient egyik legnagyobb gyermeke, melyet szerintem kötelező külön megemlíteni. Mára már eléggé kiforrott egy stílus lett ez, rengetegsok előadóval. Nagyon vigyázni kell viszont, mert elképesztő mennyiségű szemét létezik, vagy az albumok sokszor szinte teljesen ugyanolyanok. Ám azért van sok-sok ínyenc falat is. A Dark Ambient lényege már a nevéből is kiütközik. Bármi lehet, ami teljesen sötét, elragadja az elmét, és olyan utazásra viszi, amitől a fejünk fájdul meg, vagy szívünk kezd el roppant hevesen verni. Léteznek nagyon veszélyes albumok, amelyek sötét szobában, egyedül hallgatva hihetetlenül hátborzongatóak. A másik nagy csoportba pedig a nyugisabbakat sorolhatjuk, amik olyan hatást keltenek, mintha sötét erdőben sétálgatnánk, vagy az óceán mélyén búvárkodnánk teljesen egyedül. A Dark Ambient teljes mértékben a félelemre/magányra/borzongásra épül, tehát sok ilyen album elég nehezen befogadható. Jeles képviselője Fantomas, Datura és nem mellesleg Charlie Clousernek is vannak tételei ebben a témában, Jesper Kydet nem is említve.
Predash

BREAKCORE:
Aki rákeres, biztos okosabb megfogalmazásokat talál, és a kialakulásáról is oldalakat lehetne írni, ez az én véleményem, röviden, velősen:
A breakcore a 90-es évek főleg második felében kialakult olyan zenei stílusirányzat, ami minden kötöttségek nélkül használ mindenféle ritmusú és sebességű beateket. Ha ebbe belegondolunk, akkor ennyi erővel minden lehet :D. Amúgy majdnem így is van, csak annyi a „kikötés”, hogy a zenei forma sosem lehet szabályos. Szoktam mondani, hogy ahány breakcore DJ, annyi féle zene. Nézzünk csak meg egy breakcore úttörő, még kicsit postamenes Atari Teenage Riotot, vagy egy industrialos beütésű Doormouset, vagy a már erősen klasszikus elemeket használó Venetian Snarest, stb… Teljesen mások, de mégis mindegyiknél hallatszik/érződik, hogy breakcore. Éppen ezért a breakcorenak is vannak alműfajai, később majd azokról is írok.
traumus

DRUM’N’BASS
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az Amen Break. Ez az egyszerűnek látszó négy ütem, aztán elindult nagy világhódító útjára, hogy zenei stílusok sokaságát köpje ki magából. Innentől a sztori úgy folytatódik, hogy Jamaica felpörgette a ragga-t jungle-é, mert az jó. Aztán valahol Angliában, vagy a jungle egyszerűsítéséből, vagy a breakbeat felpörgetéséből megszületett a drum’n’bass, melynek talán minden zenei stílus közül a legbeszédesebb a neve. Aztán mivel nem halt meg rögtön az első években, valahogy elviselhetőbbé kellett tenni a szélesebb közönségek számára is, ezért aztán szép lassan minden egyéb stílust megpróbált magába szippantani és így születhettek meg a különböző step-ek és társaik, mint jazzstep, trancestep, darkstep stb, melyekről manapság összefoglalóan a drum’n’bass eszünkbe jut. A dolog újult és folyamatosan próbálják újítgatni, egyre több hívett szerzett, de az alapelvek maradtak: Dob és basszus, eltolt lábdobbal a 3. ütemben. Ennyi volt a mese mára 🙂
M@D_FiSt

IDM
Az IDM eredetileg intelligens tánczenét jelent, amivel meglehetősen sokan, köztük én sem értek egyet, bár a kezdetekben még tényleg az volt. Mára azonban odáig fajult, hogy ez a zenei stílus is legalább annyira bő, mint mondjuk a breakcore, és lassan már meg sem lepődök, hogy az IDM-re is bátran ki lehet mondani, ahány DJ, annyiféle IDM. Az IDM jellegzetessége egyébként, hogy nagyon komplex, és rettentően jól összerakott – persze ha igényes zenészekről van szó -, néhol már szinte értelmezhetetlen, és néha már eléggé közel áll a breakcorehoz, persze ez csak az elvontabb előadókra jellemző. A legismertebb IDM előadó egyébként Aphex Twin, aki hasonlóan őrült, mint Venetian Snares, csak a saját kategóriájában. Találhattok tőle itt egy albumot is, ami meglehetősen durva IDM-nek számít, de legalább fogalmatok lesz a végletekről.
Predash

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: